“Dobd le a fegyvereidet! Különleges egység!” – hangos hang csengett a buszon.
A banditák megdermedtek.
Nem értették meg azonnal, mi történik.
A busz alatt szinte mindenki egy különleges taktikai egység tagja volt, akik előre elfoglalták helyüket, és hétköznapi utasoknak tűntek ki.
Csak a sofőr és az idős nő voltak civilek. A nőt szándékosan a buszra helyezték, hogy kívülről teljesen normálisnak tűnjön, de egy tiszt végig mellette maradt.
Az egyik bandita megpróbált átszaladni a nyitott ajtón, de az erdőben rejtőzködő tisztek már kint vártak.
Egy másik bűnöző felemelt egy fémcsövet, de nem volt ideje támadni. Gyorsan lefegyverezték, és a földre kényszerítették.
Másodperceken belül az összes támadó a folyosón feküdt, kezüket a hátuk mögé szorítva.
A banda vezetője még mindig nem akarta elhinni, ami történt.
“Ez csapda volt,” rekedten mondta.
Az egység parancsnoka ránézett, és így válaszolt:
“Nem. Ez a bandád vége.”
Néhány perccel később rendőrautók érkeztek a buszhoz. Az utat mindkét irányból lezárták, és a letartóztatott bűnözőket egyenként vitték ki.
Csak ekkor értette meg Viktor, milyen gondosan készült elő az egész művelet.
