“Akkor érted.

“Úgy tudom, elmehetsz. De maradhatsz is, mert én kérlek.

A kezét a ló hátára tette.

—Amikor Inést hallottam, Lucíára gondoltam. Egy pillanatra féltem, hogy a lányomat keresem egy olyan lányban, aki nem az enyém.

Clara lassan közeledett.

“Féltem látni a tetőn. Nem akartam, hogy meghalj Thomas életének vége.

Az állattal maradtak, anélkül, hogy találtak választ, ami mindent megoldana.

Ekkor Inés megjelent, csuklóját egy rongyba csavarva.

“Anya azt mondja, Lucia a te lányod volt,” mondta. Bármikor mesélhetsz róla, amikor csak akarod.

Gabriel letérdelt, hogy megigazítsa a kabátja gallérját.

“Szerette a lovakat.

“Kicsit megijesztenek.

Könnyek között mosolygott.

“Kezdhetjük azzal, hogy megtudjuk a nevüket.

Aznap délután ismét levette a széket.

Gabriel maradt, hogy megjavítsa a fészert. Aztán megjavította a kerítést. Clara elkezdte fizetni neki a varrásból származó bevételből, és ő kérdés nélkül elfogadta: megértette, mennyit jelent számára a ház fenntartása.

Tavasszal együtt vették őket.

Amikor a patak mellett forgatta a földet, Inés egy kis és sima követ talált. Hazavigye volna, de megállt, mielőtt megérintette volna a kandallót.

—Még tudsz még többet tenni?

Clara tartotta, miközben Gabriel biztonságos helyet keresett a polcon. A kő ott maradt, akárcsak egy virág, amit a lány minden héten cserélt a nyáron.

A házasságról csak hónapokkal később beszéltek. Először megtanulták megosztani az asztalt, a csendet és a rossz napokat. Inés felfedezte, hogy Gabriel tud játékszereket javítani, de borzalmas lovakat rajzolt. Clara újra nevetett, mielőtt eszébe jutott, hogy nevet.

Egy délután engedélyt kért, hogy maradjon anélkül, hogy újabb ürügyet keresne.

Clara letette a tűt az asztalra.

“Már régóta megőrzöm a helyed.

Ősszel házasodtak össze. Inés elvitte a babát a ceremóniára, és gondoskodott róla, hogy megjelenjen a portrén.

A következő karácsony estéjén három zoknit akasztottak a kandalló mellé. A polcon, egy üveg mögött védve, Tomás rajza maradt. Mellette Gabriel egy kis fényképet helyezett el Teresáról és Luciáról.

Aztán hárman leültek a tűz elé.

Inés a fejét Gabriel karjára hajtotta, miközben Clara egy ujját javította. Hirtelen a lány felnézett a kandallóra.

“Idén már nem kell blöffölnöm ki.

Clara elhagyta a varrást, és megölelte.

“Nem, szerelmem. Idén mindannyian otthon maradtunk.